Karmazsin Macska

A Notebook-ok kezdetei.

1975. Szeptembere. Az megjelent IBM 5100 Portable. Beépített 5” képernyő. Normál billentyűzet és szalagmeghajtó. Ez így együtt mind szép és jó, ám még is csak valami nem stimmel benne. Két nagy hátránya volt enne a gépnek, az egyik ah, hogy 25 kilós volt, a másik nagy hátránya pedig az ára. A súlya ellenére lehet, hogy elterjedt volna, de a 20.000 dollár feletti ára miatt nem örvendett nagy népszerűségnek.

A történet 1981-ben indul be igazán, azon belül is áprilisában mikor is Adam bemutatja a világnak az  OSBORNE-1-t. Bár ezt a gépet lehetne agyrémnek is nevezni. De még is csak egy korszakalkotó masináról van szó, így adjuk meg neki a tiszteletet. Egy kicsit bővebben erről a gépről: A mosatni gépekhez képest elég nagyméretű volt a maga közel 11 kilójával. A mai gépek grafikus LCD panelihez képest egy, 5 inch-esCRT került bele. Processzor: Zilog 4MHz-es Z80 és 64K RAM. A gép ára 1900 dollár alatt volt.
Viszonylag gyorsan elérték vele a kitűzött 10.000 példányszámos eladásokat.

Majd 1982-ben az Osburne 1 sikerére való tekintette bejelentették az utódot, az Executive-t. Viszont emiatt, csökkent az Osburne 1-es eladási mennyisége, aminek köszönhetően, ez a gép sem fogyott túl jól, majd 1983-ban a vállalat csődbe ment.

Nos az Osburne-1-es hordozható gép volt, de nem rendelkezett saját, beépített akkumlátorral, ami elég energiát adhatott volna a működéshez, így a 11 kilós gép mellé még egy tápkábelt is vinni kellett, hogy hálózatba lehessen csatlakoztatni a működéshez. Mint sejthető ezen mindenképpen változtatni kellett.

A gép operációs rendszere a CP/M volt, ehhez természetesen tartoztak kiegészítők is úgy mint a CP/M segédprogramokat, SuperCalc táblázatkezelőt, WordStar szövegszerkesztőt, Microsoft MBASIC, valamint Digital Research CBASIC programozási környezetet tartalmazott.

Az Osburne 1-es sikere után megjelent a következő gép, ami már fejletebbnek számítótt az előzőhöz képest, ez a gép a Kaypro II-es volt. A gép 9 hüvelykes megjelenítővel, valamint duplasűrűségű floppyval szerelt, Kaypro II-nek, hogy átvegye a helyét. Az alumíniumlemez-vázas Kaypro II 2,5 megahertzes Zilog Z80 processzorral számolt, 64 kilobájt memóriája volt, és 1595 dollárért lehetett megvásárolni.

Egy kicsit ugorjunk vissza az időben. Ugyanis ezek a gépek előtt volt egy másik tervezet is. Mégpedig Alan Kay 968-ban papírra vetette a Dynabook vázlatát, azonban ez a gép, csak papíron létezett az az, a terveit sosem valósították meg. Pár szóban, a tervről. A kijelző nem lett volna kihajtható, lényegében úgy festett mint ha egy sík lapra dolgoztunk volna, ez már önmagában se egy kellemes megoldás. Gondoljunk bele a mai gépeknél mennyivel kényelmesebb, hogy be tudjuk állítani a dőlésszögét a kijelzőnek, hogy lássuk is a képernyőt?

A billentyűzet a monitor alatt kapott volna helyet, annak a síkjában. Alan Kay ikonos grafikus kezelőfelületet képzelt el, célközönségének pedig kisiskolásokat választotta, úgy gondolta, hogy ez a gép elősegíthetné az oktatást.

Mindezek után jön egy ugrás a történetében ugyan is megjelenik az LCD-panel és a beépített akkumlátor is.

Ez a gép pedig az Epson HX-20-as volt, ami már rendelkezett beépített akkumulátorral, igaz ennek áldozatául esett a katódsugárcsöves megjelenítő, helyét egy kisebb méretű LCD-kijelző vette át. Igaz ami igaz, ez a kijelző kevesebb adatot tudott megjeleníteni, de még is csak nagy előny volt az akkumlátor, a hálózati kábellel szemben.

Két processzort tartalmazott, ezek közül egyik a számításokért, a másik pedig a perifériák kezeléséért felelt. Háttértárolóként egy extraként megvásárolható mikro kazettás egység állhatott szolgálatba. Amit még fontos megemlíteni, hogy 50 órás üzemidővel rendelkezett.

Most pedig elérkeztünk az igazi ősnek nevezhető géphez is. Ami nem volt más mint a GRiD Compass 1101 (1982-ben jelent meg). Egyes cikkekben ezt a gépet a Notebook-ok nagyapja ként emlegetik. Ami ha azt nézzük jogos, mivel a gép rendelkezett a mai notebook-okra  jellemző, kagylószerűen felnyitható kijelzővel. A notesz megjelenítője 6 hüvelykes volt, körülötte jókora káva szélesítette a felhajtható részt a billentyűzet által elfoglalt méretűre. Mivel magnéziumból készült így a súlya is jelentősen kevesebb volt mint az Osburne 1-é, ugyan is 5 kilós volt csupán csak. Illetve saját operációs rendszerrel rendelkezett, a  GRID-OS-sel. Az ára azonban kissé magas volt egy átlagember számára, a maga 8000 dollárjával.